Dupla whopper

1) Első hét: túlélésre berendezkedve

Egészen meglepő az idő haladása, de eltelt az első hét Japánban. Az első napot leszámítva, amikor kissé kellemetlenül éreztem magam (fáradt voltam a 18 óra úttól, áram, net, számítógép és zene nélkül, mindössze minimális japán nyelvtudással vártam az elkövetkező egy évet), folyamatosan jó a hangulat. Ehhez kellett persze az is, hogy néhány embert megismerjek, megszokjam a kollégiumot, meglássam az egyetemet stb. Röviden, hogy berendezkedjek és a korábbi életről egy nagyon kellemes, de szabályokkal teli világba szokjak át. Ez nagyjából pipa, bár a nehezebb fele most indul.

Sok emberen éreztem otthon, hogy szimplán hülyének néznek, mert eljöttem a világ túlsó felére, ami nyilván szíve joga mindenkinek, de volt rá néhány okom, hogy megtegyem. Először is, a Waseda egy igencsak előkelő magánegyetem, ami az ázsiai térségben az amerikai Harvardnak felel meg, de olyan helyeken, ahol világszinten vetik össze az egyetemeket, ott mindenhol komolyan elismerik az itteni oktatást. A közgazdasági iskolája különösen erős (sok iskola egy közös név alatt; kb 50000 hallgatója van összesen: bölcsész, jog, természet-, társadalomtudományok és műszaki) a koreai és kínai hallgatók is elismerően szóltak róla, hogy arrafelé is van híre ennek a közgáznak. Emellett mivel fizetős iskola (van zsozsi) és nagy múltja van, Kelet-Ázsia egyik legnagyobb könyvtára tartozik a garduate school-jaihoz (a már diplomával rendelkező hallgatók iskolái, pl doktori képzés), ahova be tudok majd menni. Mivel ösztöndíjam van, ezért nem kell tandíjat fizetni és kapok annyi pénzt, ami a szállásomat és az itteni rezsit állja, vagyis tökéletes nyugalomban és remek infrastruktúrával ellátva kutathatok, írhatok mindenféle zavaró tényező nélkül. A Waseda egy külön állomás a metró/vonatvonalakon, saját helyi buszjáratai vannak és maga az egyetemi campus akkora, hogy több utca is átszeli, ahol üzletek, lakóházak is vannak, azaz teljesen beépült Tokió szívébe Shinjukuban. A héten volt némi szaladgálás, mert elindultak az eligazítások. Hogy a méreteket szemléltessem, az ösztöndíj-tájékoztató a 22-es épületben volt (azaz több mint 22 különálló sokemeletes épülete van az egyetemnek csak a belső központjában). Az egyetem a második világháború óta 6 miniszterelnököt adott Japánnak - ami mondjuk annyira nem nagy szó, mert az utóbbi években az itteni miniszterelnöki poszt tökéletesen megfelelt egy átlag valóság shownak: beszavazták, kiszavazták. Sajnos sokszor időtartamban is megfelelt a hossz. Viszont olyan cégek vezetői és alapítói tanultak itt, mint: Sony, Mitsubishi, Honda, Toshiba, Samsung (igen, Koreából is átjön, aki tud), Nintendo stb.

Amiben van mit tanulnunk tőlük, hogy ők már értik azt is, hogy miként lehet a tanításból pénzt csinálni. (Ezt otthon az egészségügyre is jól le lehetett volna fordítani) Itt nem csak a tandíjról beszélek, de az egyetem bankokkal és szolgáltatókkal (pl. mobil) van leszerződve, hihetetlenül szervezett és profi minden. A preferált bankok és telefonszolgáltató eljönnek egy-egy napra és előkészített papírokkal várnak minket a kedvezményes ajánlatokkal, ami tényleg kedvezményes az árak alapján (és a több éve itt élő angolul tudó diákok szerint is egybehangzóan). Látszik, hogy az oktatást is üzletnek tekintik és a tanulmányi osztályon (az adminisztrációval foglalkozók) is úgy állnak a dolgokhoz, hogy minden el legyen intézve, amilyen gyorsan csak lehet. Az egyik eligazítást nem kevés másik külföldivel együtt lekéstem, mivel kissé összekeveredett a különböző iskolák adatlapja, amiket elküldtek. Behívtak minket eltévedteket a tanulmányi osztályra, leültettek és mindent odaadtak, minden kérdésre válaszoltak stb. Olyan kedvesek és segítőkészek voltak, hogy kelet-európaiként percről-percre jobban tartottam tőle, hogy eljön az a pillanat, hogy hirtelen előhúznak a zsebükből egy hitelkártyát és azt mondják, hogy lenne egy nagyon remek ajánlatuk... Nem érkezett el ez a pillanat. De a lényeg, hogy szeptember utolsó hetében indul az iskola, addig papírmunkák, olvasás és némi japán-angol tanulás a program. Továbbá folytatom az elmúlt félév kialvását.

A kollégium bővül, megérkezett az egyik amerikai hallgató, aki természetesen japán-amerikai. Ezt vacsora során az asztalnál ülő japcsik külön meg is jegyezték. A kis nacionalisták. Van azonban egy eredeti izlandi, újabb kínaiak és újabb japánok, egy teljesen amerikai (obamaista) és egy thaiföldi-ausztrál, aki hihetetlenül karikatúrafejű, de épp olyan poénos is, úgyhogy a röhögés egyre gyakoribb. Elindult a hétvégi kosárlabda program szervezése, úgyhogy lassan beindul az élet. Tegnap sikerült beszerezni egy leárazott futócipőt is (5 fajta volt ebben a boltban és maximálisan elégedett voltam, hogy kettő volt a méretemben is). Így aztán 3180 yenért szereztem egy Niket és holnaptól (mivel reggel és este már 26-28 körüli a hőmérséklet) mehet a sport.

Ma délelőtt megjártuk a városházát két vonatátszállással. Már reggel 9-körül elképesztő forró volt kinn a levegő. Az épület hatalmas, erődítményszerű volt. A váróban volt szivacsos gyerekjátszótér, hogy a szülőkre várakozó aprólékok is élvezzék a rendszert, továbbá gyerekasztal, hogy tisztába lehessen tenni a picit. A japánokban az a legvészesebb, hogy látszik, hogy mindenre gondolnak, előre végiggondolnak mindent. Nem volt sor a hivatalban. Ööö, what??? Aztán vagy 7-8 beadványt kellett kitölteni, a nagy része kanjiban volt írva, így Ito és a japánosok nyelvtudása kellett. Volt, amikor nekem is rajzolni kellett ÚGY (a mai napi művészet pipálva), de itt is kaptam segítséget (részleges önmegvalósítás volt csak). Lényeg: most már bejegyzett gaidzsin vagyok, aki még TB-re is jogosult.


2) Dr Pepper és a hatalmas vágyak (egy tudományos bejegyzés felvezetésére)

"Let's find a nice seafood restaurant and eat some red salmon, I feel a powerful lust for red salmon."  "Keressünk egy jó tengeri éttermet és együnk vörös lazacot! Hatalmas vágyat érzek a vörös lazac iránt" - mondta Benicio Del Toro (Félelem és reszketés Las Vegasban - a jelenet folytatását nem részletezem...). Ha nem is a vörös lazac, de vágyaink vannak és lesznek, abból adódóan, hogy emberek vagyunk. 2000 szeptemberében az egyik első egyetemi előadáson a mirkoökonómia előadó (Dr. Szakadát L) Dr. Peppert ivott, amit halálra dicsért a Coca és Pepsi Cola szétcikizése mellett. 10 éve készültem arra az ünnepélyes pillanatra, hogy Dr Peppert igyak. A tokiói automaták mindegyikében van, így csak idő kérdése volt, hogy egyszer szomjas legyek és éppen legyen nálam apró. Megtörtént a nagy találkozás és a tíz évig tartó bizonytalan várakozás kellemesebb időszaknak mutatkozott a valóság ízénél. A Dr Pepper nem a reménytelenül förtelmes kategória, de ritkán élünk meg olyan napot egy emberöltő alatt, amikor ennél gyatrább üdítőt ihatunk.  

Az egyetemen kaptunk egy könyvet és rengeteg szórólapot az itteni szabadidős tevékenységek listájáról. Az összes japán kultúrát megismertető és nemzetközis rendezvény szerepel rajta (van bőven érdekesség). Egyet azonban muszáj kiemelnem: október 18-án kerül megrendezésre a "The Ninja Experience" nevű rendezvény, ami szórólapon szerepel... Alcím: ninjutsu, titkos fegyverek, dobócsillag hajítás. "Ever wanted to be a ninja?" (Akartál valaha ninja lenni?) "See how to move like a ninja, stealthily conceal yourself, and more!" (Nézd meg, hogy mozog egy ninja, rejtőzködj titokban, stb.) Az magában teljesen érthetetlen, hogy miért nem a szamurájokról tartanak ismertetőt, de erről majd egy későbbi bejegyzésben. A Napoleon Dynamit óta hatalmas vágyat érzek a ninjutsu-mesterség (nunchaku-skills) elsajátítására. :D



A következő részben a vágyak és élvezetek tudományos hátteréről is írok majd (ha már ennyit olvasok ilyesmiről), addig meg éljen a gyakorlat.