Wellness és némi munka

Nagyon kellemesen telik a pihenésem, igyekszem maximálisan kihasználni. Jövő hétfőtől rendszerességet és munkát tervezek, de addig henyélés és alvás van. Köszönöm a visszajelzéseket, igyekszem minden kérdésre válaszolni. (Addig is megjegyzem, hogy a fák, bokrok, bonsai-mutánsok, egyebek képein való lelkesedés és külön kérés miatt a futópályámat lefotóztam napsütésben - lsd: facebook.)
Egyre több étellel kísérletezem és időközben sikerült normális wasabit találni. A boltban szemre választok, ami nem könnyű, mert a japánok imádnak csomagolni. A kekszeket például nagy dobozba teszik, ha felkapja az ember, meglepődik, hogy milyen sok levegőt is sikerült csomagolni... Majd a dobozon belül minden egyes kekszet külön csomagban találhatunk meg. Ez nem vicc. Egy dobozban van kb 12-16 keksz, mind külön egy csillogós papírba tolva. Szerintem a matyuska babát nem is az oroszok találták ki. Szerencsémre, a boltban felfedeztem pár remek ebéd ajánlatot, kiváló sült/panírozott halak és garnélák vannak baromi olcsó áron (még forintban is). Az igazi kedvencem egy háromszögletű rizsszendvics (amolyan onigiri féle), ami hallal, ikrával vagy hasonlóval van töltve és a rizs rész kívül norival (ehető tengeri füvek és algák összefoglaló neve) van befedve. Nemcsak Suzuki úr kedvence. Tegnap belém hasított a felismerés, hogy már hetek óta nem ettem rántott sajtot csípős tartárral és semmilyen mellékhatás nem jelentkezik... Azt viszont el kell ismerni, hogy van néhány kifejezetten pörköltszerű étel (csirkéből is készül) vacsorára, így nem tudom azt mondani, hogy a hazai ízek annyira hiányoznak - egyelőre.

A kollégiumi élet tényleg nagyon wellness-szerű. A szobából kilépve a folyosón hangszórókból (kissé 1984 hatású, ellazítjuk a dolgozó társadalmat) halk nyugtató zene szól: vannak japán és vannak nemzetközi számok japánosan feldolgozva. Meghökkentő a relaxációs hatása. Ha belép az ember a szobába, nem hallatszik. Érdekes, hogy az automaták (üdítő, kávé) hangtompítósak; ha az érméket bedobjuk, akkor nincs csörgés, ahogy leérnek és a fémdoboz leérkezése is szinte hangtalan. Mivel folyosón van, közvetlenül lakószobák előtt, ez azért +EV-s az ott lakók számára. A fürdőre vonatkozóan is volt kérdés. Van sima (európai) zuhanyzó, igaz itt is vannak fürdősámlik (a japók sámlin ülve zuhanyoznak) és van egy másik zuhanyzó helyiség, ahol a public bath, a japán fürdő is van. Ez utóbbit zuhany után lehet használni. Egy nagy, sokszemélyes kádat kell elképzelni, amiben nem forró, de meleg, 30 C fok fölötti víz van. Itt lehet ejtőzni, relaxálni, esetleg utána hideg zuhanyt venni. Ez leginkább az otthoni termál medencére emlékeztet. Nagyon kulturált a fürdő rész: az első szoba padlója összefűzött pálcaszerű fából (tán vmi bambuszféle?) készült, ide sem lehet papucsban belépni és ezután jönnek elkülönített helyiségekben a zuhanyzók, majd a zuhanyzók+japán fürdő helyiség. (Egyébként még a "fürdőelőszobában" is van légkondi.)

Egy szó mint száz, nem egy rímekkel telefirkált budival ellátott Kinizsi-Tarka hangulata van... :) Ha a net tökéletes lenne, akkor 10 pontot adnék, így csak 9,5; viszont az egyetemi könyvtár remélem, hogy megoldja a netes fájdalmaimat... Az emberekre továbbra sincs semmi panasz, ami azért nem kis szó, továbbra is azt gondolom, hogy ilyen egy igazi közösség, ahol nem a fúrás és a könyöklés legfőbb cél.

Tiger Woods és a dopamin

A korábbi bejegyzésben elindult a felvezetése az első tudományosabb bejegyzésnek. Mivel a boldogság/elégedettség téma komplikált és vannak igazán nehezen feldolgozható részei, a vizsgálódást az egyik (számomra) legnehezebben modellezhető, levezethető témával kezdem.

Az EU-27 tagországok esetében teljes tisztán bizonyítható statisztikailag, hogy a materialistább (anyagiasabb, pénzéhesebb) társadalmak elégedetlenebbek, míg a poszt-materialista (társaságot, családot, barátokat és tudást, kultúrát előnyben részesítő) társadalmak kimutathatóan elégedettebbek. Ebben a felvetésben a párkapcsolat/család/válás témának van relevanciája. A család, párkapcsolat, özvegység, válás vs. boldogság témában több publikáció is született.

Nagyon röviden a két fő mondanivaló, hogy
1) társasan jobb az élet a felmérések szerint (mikroökonómiai magyarázat: mert a házastársnak, párnak long-lasting, azaz hosszan tartó hatása van - arigatou :)
2) ha válásra/özvegyülésre kerül sor, akkor ennek nagyjából 10 évet meghatározó a hatása. Nyilván az utóbbi esetben utólagos, míg a válás esetében az azt megelőző években is erős kimutatható negatív hatás van. Így aztán statisztikai szempontból a házasságok és válások aránya az adott társadalomban ilyen a megközelítésből kifejezetten lényeges lehet.

Kevésbé "hardcore" tudományos, inkább az érdekesebb résztéma, hogy a boldogság/elégedettség érzéséhez a fentieken túl a szeretet/vágyakozás is hozzátartozik, ami nagyon messzire elvezet és egészen fura összefüggések mutathatók ki, arról nem is beszélve, hogy a válások mögött nagyon gyakran valamilyen vágy vagy az egymás megunása áll. A vágy érzése, illetve annak kialakulása minden területen egy bűnös agyi hormon (helyesebben neurotranszmitter) hatására alakul ki: legyen szó egy kifejezetten vonzó lányról, egy R8-as Audiról, egy szép jachtról, egy kocka csokiról vagy arról, hogy adott területen egyre többet akarunk, a felbujtót dopaminnak hívják... Ez a hormon hihetetlen hatású, talán később több elképesztő kísérletről is írok, amelyek alapján a dopamin legalább annyira félelmetes, mint amennyire csodálatos, de most csak a lényegesek jönnek.

1923 és 1929 között az USA elnökét Calvin Coolidge-nek hívták ("Hallgatag Cal"). Történt egyszer, hogy az Elnök és a First Lady egy hatalmas vidéki farmom tettek látogatást. A pár külön-külön nézte végig a farmot a házigazdákkal. A baromfi ólban Grace Coolidge nem tudta nem észrevenni, hogy egy kakas ráugrik egy nőstényre. A First Ladyt meglepte az eset (PDA) és megkérdezte milyen gyakran fordul ez elő.
-"Naponta tucatszor" - jött a válasz.
-"Kérem ezt közöljék az Elnökkel is."
Délután az Elnököt is elvitték a baromfiólba és elmesélték a kakas délelőtti hőstettét.
-"Tizenkétszer"? - kérdezett vissza az elnök. "És mindig ugyanazzal a tyúkkal?"
-"Óh, nem Elnök Úr. Minden alkalommal másikkal."
-"Áhh, ezt mondják meg a feleségemnek is."

A történet után, az újabb szexuális partner keresésére irányuló vágyat Coolidge-hatásnak nevezték el. Ez nem néhány ember jellemzője, hanem hormonálisan mindenkiben jelen van, igaz a kezelése/féken tartása nem mindenkinek megy ugyanúgy (és a hormontermelés is személyenként eltérő). Az utóbbi időkben Tiger Woods kapott hideget-meleget felesége többszöri megcsalása miatt az amerikai média hasábjain (amely társadalomban világszinten a legmagasabb a házasságban félrelépők aránya - arigatou). A félrelépésre való hajlam evolúciós örökségünk. Több állatkíséret (elsősorban patkány) is bemutatta, hogy ha egy hímet és egy nőstényt összezárnak, akkor érdeklődést mutatnak egymás iránt, majd a hím vágya 4-5 aktus után kialszik, unatkozni kezd. Ha egy új játszótársnőt kap, azonnal kezdődik újra a játék, újra érdeklődő lesz. Ugyanezt agykutatók is megvizsgálták és az állatkísérletek megmutatták, hogy az első esetben a nőstény látványa 44%-kal növelte a dopaminszintet, ami közvetlenül az aktus előtt a normális érték kétszeresére nő, majd a csúcspont után drasztikus zuhanni kezd. Ugyanazzal a (megszokott) partnernővel a hím dopaminszintje kisebb mértékben növekszik, néhány alkalom után pedig alig haladja meg a normál értéket.



A "kihűlés" után, ha egy újabb nőstény jelenik meg a kalitkában, a dopaminszint 34%-kal újra megugrik pusztán a látványtól. Ez a hatás mindössze az újdonság varázsa. Azt is vizsgálták, hogy miként reagál a hím arra, ha mesterségesen növelik a dopaminszintjét: az eredmény, hogy nagy lendülettel vetette magát a régi nőstényre.

Mindez nem azt jelenti, hogy a félrelépés emiatt megbocsájtható lenne, de tudományosan bizonyítható, hogy genetikailag kódolt és hormonális jelenség. A vágy és a szeretet két külön inger, agyunk eltérő részei felelősek értük. Így a kettő össze is függhet, de egymástól teljesen függetlenül is kialakulhat. Igaz a kutatások a hímek hormonszintjét vizsgálták, nem igaz, hogy "a pasik olyanok", hiszen ha csak a férfiak lépnének félre, akkor matematikailag nem stimmelne az egyenlet jobb és bal oldala.

A vágy és az újdonság hajszolása mértéktelen szintet is ölthet. Szintén állatkísérletek során mutatták ki, hogy a patkányok agyának boldogságért felelős részét stimuláló szerkezet miatt a patkányok a kapcsolóra lépve saját agyukat stimulálva a boldogsággéptől nemcsak a szexuális életükről, de még az evésről és az ivásról is megfeledkeztek. A kísérlet során csak a stimuláló gép kikapcsolásával lehetett megmenteni őket. Az agy ugyanis a dopamin hatására másképpen kezdett működni és a folyamatos vágy miatt az agy egyéb területeinek működése megváltozott, az életfunkciók eltorzultak. Nagyjából ez a folyamat áll bármilyen jellegű függőség (társ, szex, alkohol, drog, cigaretta, szerencsejáték) mögött. A dopamin élénkít és vágyak elérésére programoz minket, ösztönöz. A vágy az unalom ellenszere, ami javítja a hangulatot, ha pedig sikerül valamit elérni, az további boldogságérzést kelt. Hogy mitől javul a hangulat? Egy újabb film, újabb könyv, (lányoknál cipő, ruha), partner stb, az már nem is olyan fontos. Bármi beindíthatja az örömgépezetünket: a vágyakozás lelki állapota és a győzelem (beteljesülés) íze számít, ezért vagyunk képesek (sok)mindenre. Mindezt orvosokkal feldolgozva talán egyszer Tiger is visszatér a sportbeli céljaihoz és az új függősége helyett az eredeti tevékenységére (a zászlóval jelölt lyukakra) koncentrál... Mert a szénné alázott és cikizett ember azért alkotott is: