Megérkeztem

Bécsbe az előre tervezett 55 perces út helyett kb. 33 perc alatt értünk. Mivel nem vagyok gyakran repülő és a Fokkerek az utóbbi évben annyi vész/balesetet hoztak össze, mint addig húsz év alatt, így kicsit paráztam, de minden jól ment. Arról nem is beszélve, hogy már a beszállás előtt is korrupt voltam, mert egy nagyon kedves volt tanítványomba botlottam Ferihegyen, aki felajánlotta, hogy segít, így az enyhén túlsúlyos poggyászomat nem érte büntetés és még a sort is kikerült. Köszi Andi :) Sajnos egy évre nehéz felkészülni 28-30 kilóval...

A második út kicsit hosszabbra nyúlt. 11 óra egyben. A Boing duruzsolását már megszoktam, el is aludtam egy kicsit, amikor belementünk a napba. Ami otthon este 11 körül lehetett, az 5-6 között járt ázsiai időben és felkelt a nap. Vámnyilatkozat, nem lopokcsalokdrogotcsempészek és aztán mégis. Hús árut és két almát is becsempésztem Japánba, a papírról kiderült, hogy ez is tilos. A reptéren minden harmadik ember rendőr vagy egyenruhás volt. A Naritáról (ami nem Tokyo, mert másik prefektus, mint Kaitól később megtudtam) az expressz vonattal egy és fél órát utazva jutottam el Tokyo belső részébe, majd egy teljesen közönséges vonattal folytattam.

Eddig még ment is könnyen, mert vagy a vonatvezetőt vagy a jegyárust kérdeztem. (Egyébként minden automatizált alfabetikus írás nélküli érintőképernyős gépeken lehet jegyet venni.) Aztán miután a célállomáson leszálltam, elérkezett a dráma. Tudtam, hogy 300 méterre lehet a kollégium, de senki sem tudta, hogy hol van, vagy 10 embert kérdeztem meg. Végül egy fiatal rendőrsrác, a térképet 10 percig bújva meg tudta mutatni. (Életemben nem láttam annyi rendőrt/egyenruhást, mint az idefelé úton.) Ő angolul nem tudott, én japánul nem tudtam, így kiegészítettük egymást. :) Végül előkerült a szótár és ez volt a kulcs, mert a kollégium japán nevét már megértette. A kollégium ajtajában már Krisztofu-szanként üdvözölt Sato úr, aki meglepő módon olyan magas, mint én. Egészen elérzékenyült ő és a felesége, amikor a cuccon legtetejéről előhúztam a papucsot és nem kellett a már odakészített darabot rámadni. Nagyon kedves és segítőkész, mindent megmutatott és pár angolul beszélő diákot is felhozott bemutatni, akik segítettek vásárolni. Eddig minden oké, csak az otthon vett átalakító nem jó, a gépem meg hamarosan lemerül. Holnap az lesz a projekt, hogy vegyek a laptop zsinórt és egy átalakítót. A szobám kicsi, de jól rendezett, van légkondim (wow). Bolt a közelben a kaja ára annyira nem vészes, az utazás viszont sokkal neccesebb mint gondoltam. Töltök fel képeket is, ha lesz energia a gépemben. Egyébként nagyon tiszta a város, de szinte sehol nincs szemetes az utcán.