Boldogság és döbbenet

Admin vége

Ma sikeresen leadtam a féléves rendelést és megvannak a tárgyaim. Az angol nyelvű történetek nem egyszerűek, sok a mélyen matematikára épülő dolog, japánul pedig nem szeretnék mester vagy phd órát hallgatni. :) Összesen 4 tárgyam lesz (vagyis hivatalosan ennyit vettem fel), de emellett még egyre valószínűleg beülök. Haladó játékelmélet (Advanced game theory, ne a fogolydilemmára gondoljatok :) ; statikus és dinamikus modellek tökéletes és tökéletlen információra), Economectrics of Information (Információs közgazdaságtan - amolyan moral hazard problémák stb), Theroretical Economic Policy (ezt a tutorom tartja, róla később; baromi mély és filozofikus, bár ez nem épp végtelen matek, egyáltalán nem tűnik easy-nek) és Topics in Theoretical Economics (ez elméletileg haladó makroökonómia, gyakorlatilag alkalmazott matematika: OLG modellek és új növekedési modellek). Nem bemelegítős magasságba tettem a lécet, de nem is azért vagyok itt. 
Még csak annyit, hogy az angol nyelvű mester órák (ami az egyetemi szintnek, azaz a 3+2 évből az utolsó kettő évnek felel meg) 3-5 fősek általában a tanár mellett és a tömegoktatásról. (Egyedül játékelméleten vagyunk többen) Így, ha kapunk egy 20 oldalas cikket, akkor fel sem merül, hogy nem olvasod el a következő órára. Kis diffi, hogy nem 1000 fő végez az évfolyamon egyetemi szinten (mester) közgazdászként, hanem mondjuk 15 fő. 

Tutor: a hosszú küldözgetések után Matsumoto professzor lett az emberem (vagy fordítva). Baromi kozmopolita már stílusra is, az első órát végigsztorizta. A Tokaji wine és a Hungarian salami is bele volt fonva a történetekbe és ezeket a világ legjobbjainak nevezte a maguk területén. (Először ez csak japán kedvességnek tűnt, de nem sokáig lsd csajok lejjebb) Sok magyar barátja van; az egyik egy magyar diplomata és professzor (?), akiről megjegyezte, hogy a világ legnagyobb igazságtalanságának tartotta, hogy milyen szép felesége van. Helyesebben azt tartotta annak, hogy az övé (Matsumotoé) miért nem olyan szép. :)
Matsumoto több évig ENSZ alkalmazott volt, tanácsadója volt indonéz kormányoknak, cseh, francia, indonéz és USA egyetemeken tanított. A területe nem tökéletesen fedi az enyémet, de hasonlóan alkalmazott és multiterületnek tűnik: az egyéni (és közösségi) döntéshozatal kulturális különbségeivel foglalkozik, illetve szociálpolitika és életszínvonal a másik kutatási területe. Az első óra a lényege: külsőre a magyar nők gyönyörűek, habár az európai nők mind nagyon szépek. Majd pontosított: úgy 30 éves korukig. Utána ázsiai nő kell, különösen tudná javasolni a japán nőket, mert azok örökké fiatalok. Igaz, csak külsőre - fejezte be. Már tanultam valamit. :) 

Mivel phd-t írni jöttem, baromi sok futkosás volt, hogy az írásban megtaláljam a legjobb segítséget. Eleinte futottam az academic writing kurzusok leszervezése után, majd a felvilágosodás: az egyetemen működik egy writing center, aminek az a feladata, hogy ha írsz egy cikket, diplomamunkát vagy disszertációt, akkor elolvassák és akadémiai írásmód (írástechnika, érvelés, logika - de nem nyelvtan és nem stílus) szempontjából személyes tanácsot adnak. Azért ez színvonal. Arigatou, ti vagytok az én embereim. Így a legnagyobb problémám megoldódott. Novemberre egy 15 oldalas cikk a terv, hogy leteszteljem őket és hogy valami folyóiratnak és néhány témában járatos embernek tudjak passzolni végre anyagot világszerte.

Nagy élménybeszámoló most nem lesz, pedig némi járkálás volt. A szállodákkal teli városrészt már tudom, hogy hol találom, ez azért fontos információ volt. :) Emellett nem elhanyagolható, hogy bandáztunk a Takanadobaba és Shinjuku közti koreai városrészben és bementünk egy híres helyi étterembe. A külső falon helyi és nemzetközi sztárok képei aláírásokkal. A vicc, hogy otthon szerintem a budapesti átlagember nem ülne be szívesen egy ilyen helyre, mert kicsi, semmi sznobizmus vagy ünnepélyesség nem sugárzik belőle, nem volt stílusosan berendezve és az asztalok baromi közel voltak egymáshoz, gyakorlatilag egymás hátán ültünk. A kaja viszont hihetetlenül jó volt (volt koreai segítségünk is, de nem bíztam benne, a képek alapján választottam) és tulajdonképpen hazai szinten is megfizethetőnek nevezhető áron kajáltam (780 yen ~ 1800 HUF). A kaját egy vastag tűzforró edényben hozták ki egy fa alátéten: sok marhahús, rizs, fűszer és zöld kíséretében a tetején egy nyers tojással, amit ha elkevertél a cuccban, akkor az teljesen megsült/főtt. Igazi élmény volt. 

Pénteken orvosi vizsgálat volt, ami után éves 2000 jenért lehet sportolni az egyetemen. 25 perc alatt volt tüdőrtg, pisi, szem, súly, magasság, vérnyomás pörgős-állomásos módszerrel... A legjobb a vérnyomás. Világszínvonalon kezelik a magas vérnyomást Japánban. Elsőre 141/x-et mért a néni. Chotto takai... (kicsit magas) Majd a szemebe nézett és kedvesen utasítva megismételte: chotto takai. Take deep breath and we measure it again. (Japlish nyelven...) Mintha én rontottam volna el, olyan hangsúllyal mondta, kicsit kezdtem is magamba nézni, elszégyellni magam. Majd kedvesen rámnézett, olyan fejjel,hogy szedjem már össze magam. Új mérés: 127/x. Ah, pölfektu bladu plesöl. (lyépa betűben gyengék). Semmi gyógyszer, semmi időhúzás, azonnali megoldás. Gondolom, ha nem jó, akkor még 3-4-szer megmértük volna. Ja és a 3-as, illetve 1-es szemeimet sikerült 1,5 és 1-re bemérni. Gyorsan javul a látásom, decemberben eldobom a szemüvegemet. Ha bárkinek bármi baja lenne, jöjjön Japánba, itt lebeszélik a betegségről.

A heti olvasmányaimból nem szemezgetek most, mert szinte csak boldogságos könyveket bújtam és jegyzeteltem. Majd legközelebb leírom, hogy kémiai szempontból miért drogos minden sportoló és egyáltalán milyen forrásai lehetnek a boldogságnak, vagyis annak, amit boldogságnak tulajdonítunk. A hétfői események után nem tudok felhőtlenül mosolyogni, még ha baromi messze is vagyok Ajkától.


Team-földelés
Hiába fogadtam meg, hogy nem fogom követni a hazai híreket és a bbc, cnn angol tájékoztató-hazugságait olvasom, amikor magyar katasztrófáról írnak, muszáj kinyitni a hazai sajtót. A legtöbb területen válságnak vagy katasztrófának, de mindenképpen súlyos drámának kell bekövetkezni ahhoz, hogy pár ember (aki érdemi döntést hozhat) elkezdjen gondolkodni. Olyan pár ember, akinek megvan az ereje, hatalma, ahhoz, hogy történjen valami, de a sors gyakran úgy hozza, hogy nem történik, hiszen minek is történjen, meg aztán csak a baj van mindennel, ami előrelépés lehetne. 

Az utógépek aztán mindig beindulnak, most újra lehet szilárdat köpni (bár arra katasztrófa nélkül is mindig van igény), mutogatni és elhárítani (felelősség), de az áldozatokat már nem lehet visszahozni, a környezeti károkra meg majd 10-25 éven belül fény derül. Érdekes vélemény
 
3000 milliárd forint a semlegesítés. Vajon mennyi lehetett a profit a hazai "sikerágazatnak" számító timföldgyártásban 20 év alatt? 300-400 milliárd? És mi lesz ha a tulajdonosokat börtönbe zárják vagy (bár meglepődnék) teljes vagyonukat elkoboznák? Visszajönne 100 milliárd? Maximum, de valószínűleg annak is a nagy része külföldön, közel lenyomozhatatlanul eltüntetve, befektetve, offshore-olva. De nézzük pozitívan: visszajön 100, meg talán fizettek némi adót, akkor buktunk összesen kb 2800 milliárdot (itt most nem a jelenlegi katasztrófáról beszélek, hanem pusztán arról a költségről, amit egyszer katasztrófa nélkül is ki kell fizetni). Arigatou. 

Hogy mehet tovább a rendszerváltás után 20 évig egy ilyen üzlet? Fejeket elfordítva, tudomást sem véve róla. Az a gond, hogy annyi helyen visszaköszön ez az állat. "Magyarországon nincs cigány-bűnözés." A szót nem szabad kimondani, mert politikailag nem korrekt. Ez a remek politika, ezzel meg is oldottuk a szociológiai szempontból is súlyos romakérdést, annak minden okát és folyományát. Ez egy példa a sokból. Strucc. Mert a strucc politikailag korrekt. 

És most vissza, hogy aztán igazságtalan legyek: tökmindegy, hogy megkenés vagy szakmai figyelmetlenség okozta ezt, de hány politikus vagy ellenőr feje fog hullani emiatt? 0. Persze az még mindig semmi, mert ha 5 ember lemond, attól még a gát átszakadt, a sérültek, áldozatok, szennyeződés maradnak és a helyreállítás költségei sem lettek előteremtve. Vajon hány egyéb ilyen iparág és veszélyes hulladék-tömeg lehet még 93000 km2-en??? Most lenne kedvem azt írni, hogy talán jobb nem is tudni róla, de nem, jó lenne, ha kicsit átvizsgálnánk az országot és képbe kerülnénk. 

A kezelés és a válságmenedzselés világszínvonalon zajlik, eljött a mutatóujjak ideje, lehet mondani, hogy ki kinek a barátja, ki mennyire felelős, milyen vállalkozói körökhöz vezet az üzlet. Tükör! Minden kormány felelős, 20 éve ment ez a teljesen értelmetlen (társadalmi költségeket is nézve) business. Miért? Mert itthon nincs ára a környezetnek és így a szennyezésének sincs. Tőlünk nyugatra (de valahol Európában tőlünk keletre is) már kiszámolták, hogy ez sacc mennyibe fáj, úgyhogy inkább nem csinálják. 

Felelős. A vállalkozó nyilván felelős, de ő aztán sosem fogja leállítani a termelést, hiszen ebből lesz vagyona, még ha töredéke is a szerzett vagyon annak, amennyi kárt okozott évtizedek alatt. Ameddig engedik, vagy meg tudja kenni a MINDENKORI irányítást/ellenőrzést, addig tolja és kaszálja a lóvét. Azért van az állam, a politikusok, az ellenőrző hivatalok, hogy az ilyen idióta visszaéléseket megakadályozzák. Minden turbulenciamentesgyomrú vállalkozó, aki ilyen veszélyt okoz a saját millióiért, felelős. Bár PéSándor reakciója érdekes, kivételesen egyet tudok érteni. Sőt, fürödjön és fulladjon meg a pénzében az ilyen ember, aki azt nyilatkozza rengeteg sérült, több haláleset és felbecsülhetetlen ökológiai katasztrófa után, hogy nem is veszélyes az anyag. Ugyan kicsit magasabb a Ph-ja a tömény hipóénál, jó-jó, de hogy veszélyes lenne... És végén kiderül, hogy az eső a felelős. Mert esett. Sőt, az eső genya és többet esett, mint kellett volna gátszakadás szempontjából. De az fel sem merül, hogy mily remek üzlet volt ez, és hogy a katasztrófa nélkül is az lett volna. Majd az adófizető barmok ennek a helyreállítását és semlegesítését is kifizetik. 

Most első a mentés és az azonnali segítségnyújtás, aki megengedheti magának, találja meg a megoldást, hogy valamivel segít (akár pokróc, ruha stb). Én már messziről megtettem.

Második; legyen végre valamilyen felelősségre vonás. Ebben nagyon rosszak vagyunk, de induljon már el ennek a kultúrája, hogy a lassú tanulás egyik első lépcsőfokára eljussunk. 

Majd annak végiggondolása, hogy milyen üzleteket engedünk és mennyit ér meg az adófizetők pénze, éves munkája és a környezetünk megóvása/helyrehozatala. Írom ezt egy olyan nagyvárosból, ahol az utcán tilos dohányozni (csak a legnagyobb állomások előtt van néhány négyzetméteres hely, ahol engedélyezett - na ezért nincs csikk sehol) és öt különböző hulladékot gyűjtenek szelektíven.