Bécsbe az előre tervezett 55 perces út helyett kb. 33 perc alatt értünk. Mivel nem vagyok gyakran repülő és a Fokkerek az utóbbi évben annyi vész/balesetet hoztak össze, mint addig húsz év alatt, így kicsit paráztam, de minden jól ment. Arról nem is beszélve, hogy már a beszállás előtt is korrupt voltam, mert egy nagyon kedves volt tanítványomba botlottam Ferihegyen, aki felajánlotta, hogy segít, így az enyhén túlsúlyos poggyászomat nem érte büntetés és még a sort is kikerült. Köszi Andi :) Sajnos egy évre nehéz felkészülni 28-30 kilóval...
A második út kicsit hosszabbra nyúlt. 11 óra egyben. A Boing duruzsolását már megszoktam, el is aludtam egy kicsit, amikor belementünk a napba. Ami otthon este 11 körül lehetett, az 5-6 között járt ázsiai időben és felkelt a nap. Vámnyilatkozat, nem lopokcsalokdrogotcsempészek és aztán mégis. Hús árut és két almát is becsempésztem Japánba, a papírról kiderült, hogy ez is tilos. A reptéren minden harmadik ember rendőr vagy egyenruhás volt. A Naritáról (ami nem Tokyo, mert másik prefektus, mint Kaitól később megtudtam) az expressz vonattal egy és fél órát utazva jutottam el Tokyo belső részébe, majd egy teljesen közönséges vonattal folytattam.
Eddig még ment is könnyen, mert vagy a vonatvezetőt vagy a jegyárust kérdeztem. (Egyébként minden automatizált alfabetikus írás nélküli érintőképernyős gépeken lehet jegyet venni.) Aztán miután a célállomáson leszálltam, elérkezett a dráma. Tudtam, hogy 300 méterre lehet a kollégium, de senki sem tudta, hogy hol van, vagy 10 embert kérdeztem meg. Végül egy fiatal rendőrsrác, a térképet 10 percig bújva meg tudta mutatni. (Életemben nem láttam annyi rendőrt/egyenruhást, mint az idefelé úton.) Ő angolul nem tudott, én japánul nem tudtam, így kiegészítettük egymást. :) Végül előkerült a szótár és ez volt a kulcs, mert a kollégium japán nevét már megértette. A kollégium ajtajában már Krisztofu-szanként üdvözölt Sato úr, aki meglepő módon olyan magas, mint én. Egészen elérzékenyült ő és a felesége, amikor a cuccon legtetejéről előhúztam a papucsot és nem kellett a már odakészített darabot rámadni. Nagyon kedves és segítőkész, mindent megmutatott és pár angolul beszélő diákot is felhozott bemutatni, akik segítettek vásárolni. Eddig minden oké, csak az otthon vett átalakító nem jó, a gépem meg hamarosan lemerül. Holnap az lesz a projekt, hogy vegyek a laptop zsinórt és egy átalakítót. A szobám kicsi, de jól rendezett, van légkondim (wow). Bolt a közelben a kaja ára annyira nem vészes, az utazás viszont sokkal neccesebb mint gondoltam. Töltök fel képeket is, ha lesz energia a gépemben. Egyébként nagyon tiszta a város, de szinte sehol nincs szemetes az utcán.
2010. szeptember 3., péntek
2010. szeptember 1., szerda
Készülődés 日本-ba
Sziasztok!
Szeptember 4-én reményeim szerint megérkezem a Narita Airportra az egy esztendős sushi-lazac kúra megkezdésére. Mindez persze némi előkészületet igényel (sidebet: 2 héten keresztül minden nap vörösbort kell fogyasztani, hiszen az arrafelé nagyon drága, tehát hiányom lesz). Az előző öt esztendőben szokássá vált költözést így idén is behúztam. A változatosság gyönyörködtet, de azért itt némi szívfájdalom van, mert kicsit fáj a 100nm-es, Várra és Vérmezőre néző 5. emeletes haveri-bérkunyhó cseréje egy 8-10szer drágább 8nméteresre. Mindezt persze kompenzálni fogja az az egy esztendőnyi őrület, élmény, furcsaság, ami jön. Ezt kapja a napló és mindenki, aki olvassa.
A 6852 db sziget vár rám. Készülök tempósan: laptop beszerezve, éppen élesztgetem, készítgetem. Viszont, ahogy laza tekintettel a reggeli ébredés után kicsivel ránéztem az új szerzeményre, rájöttem, hogy ami nekem a tejeskávé, az neki az áram és ez okozhat némi gondot. Míg az ottani sushit és kávét (gondolom) könnyen fogyasztom és simán elárnyékolgatok pár hónapig, addig neki másfajta dugó kell majd a 110-hez. Opp. Úgyhogy most megy a matek, mert vinnék külső winchesteren is pár dolgot, és az is kér enni áramot. Egyébként a gyárban pénteken búcsúztattak, csütörtök búcsú buli volt a Római-parton, mindkettő nagyon jól sikerült. (tulajdonképpen az elmúlt egy hét csak a buliról szólt, így az a szó, hogy másnapos elvesztette az értelmét…) Habár a közgázon és az ÁVF-en az utóbbi években elég sok órát/előadást tartottam, kissé zavarban voltam, mert ilyen apropóból nem nagyon beszéltem még. Elképesztő volt a csapat, nagyon kedves volt mindenki, sok-sok szerencsét kívántak és elhalmoztak: kaptam egy luxus pókerszettet, kártyakeverőt, K-os dísztálat/hamutartót és egy manga figurát (mégiscsak Japánba megyek). :D Moon Sarah-t. Iskolai egyenruha, nyakkendő, combfix, körömcipő és a rövid szoknya, alatta garancia arra, hogy Sarah japán lány. Mitöbb barna hajú, kék szemű. ;-) Fantáziadús fordítóra vall a figura alján lévő termékmatrica, a Moon Sarah nagybetűs magyar fordítása: Szexi Csaj. Köszönjük Emese. A lényeg, hogy ha nem is vagyok manga beállítottságú, megvan az új póker kabalám, bővült a szurkolói klub és ennek nagyon örülök.
Végül multimédia:
1) kis Sziget repeta, őket eddig nem ismertem, de nagyon jó koncertet nyomtak:
2) már csak párat kell aludni és jön a napi utazással járó magány...
Hamarosan bikicsunáj...
Szeptember 4-én reményeim szerint megérkezem a Narita Airportra az egy esztendős sushi-lazac kúra megkezdésére. Mindez persze némi előkészületet igényel (sidebet: 2 héten keresztül minden nap vörösbort kell fogyasztani, hiszen az arrafelé nagyon drága, tehát hiányom lesz). Az előző öt esztendőben szokássá vált költözést így idén is behúztam. A változatosság gyönyörködtet, de azért itt némi szívfájdalom van, mert kicsit fáj a 100nm-es, Várra és Vérmezőre néző 5. emeletes haveri-bérkunyhó cseréje egy 8-10szer drágább 8nméteresre. Mindezt persze kompenzálni fogja az az egy esztendőnyi őrület, élmény, furcsaság, ami jön. Ezt kapja a napló és mindenki, aki olvassa.
A 6852 db sziget vár rám. Készülök tempósan: laptop beszerezve, éppen élesztgetem, készítgetem. Viszont, ahogy laza tekintettel a reggeli ébredés után kicsivel ránéztem az új szerzeményre, rájöttem, hogy ami nekem a tejeskávé, az neki az áram és ez okozhat némi gondot. Míg az ottani sushit és kávét (gondolom) könnyen fogyasztom és simán elárnyékolgatok pár hónapig, addig neki másfajta dugó kell majd a 110-hez. Opp. Úgyhogy most megy a matek, mert vinnék külső winchesteren is pár dolgot, és az is kér enni áramot. Egyébként a gyárban pénteken búcsúztattak, csütörtök búcsú buli volt a Római-parton, mindkettő nagyon jól sikerült. (tulajdonképpen az elmúlt egy hét csak a buliról szólt, így az a szó, hogy másnapos elvesztette az értelmét…) Habár a közgázon és az ÁVF-en az utóbbi években elég sok órát/előadást tartottam, kissé zavarban voltam, mert ilyen apropóból nem nagyon beszéltem még. Elképesztő volt a csapat, nagyon kedves volt mindenki, sok-sok szerencsét kívántak és elhalmoztak: kaptam egy luxus pókerszettet, kártyakeverőt, K-os dísztálat/hamutartót és egy manga figurát (mégiscsak Japánba megyek). :D Moon Sarah-t. Iskolai egyenruha, nyakkendő, combfix, körömcipő és a rövid szoknya, alatta garancia arra, hogy Sarah japán lány. Mitöbb barna hajú, kék szemű. ;-) Fantáziadús fordítóra vall a figura alján lévő termékmatrica, a Moon Sarah nagybetűs magyar fordítása: Szexi Csaj. Köszönjük Emese. A lényeg, hogy ha nem is vagyok manga beállítottságú, megvan az új póker kabalám, bővült a szurkolói klub és ennek nagyon örülök.
Végül multimédia:
1) kis Sziget repeta, őket eddig nem ismertem, de nagyon jó koncertet nyomtak:
2) már csak párat kell aludni és jön a napi utazással járó magány...
Hamarosan bikicsunáj...
Visszaszámlálás
Elindult a visszaszámlálás. :) Pénteken rajtol az űrhajó. A hétvége ködös, zajos és hatalmas buli volt (utolsó baráti parti a csodás Egerszalókon). Az első két hét csak akklimatizálódásról és pihenésről fog szólni, mert a sok buli nagyon lestrapált az elmúlt 3-4 hétben. :) Ugyanakkor remek visszajelzés az ismerősök, barátok felől.
Idáig nem volt időm gondolkodni azon, hogy mire is vállalkoztam, most azonban rájöttem, hogy a pénteki repülés igencsak közel van már, Japán meg nincs. :)) Újabb információhalmaz zúdult rám realistább kinn élő magyarok tömegétől, van mire felkészülni (bogarak, óriáscsótányok, nap, földrengésszezon jön stb). :) A japán vadnyárba fogok leszállni, szombaton azt jelzik, hogy felhős idő lesz, azaz mindössze 35C fogad Tokióban. Hogy gyorsan felvegyem a kapcsolatot a helyiekkel, fogadó szolgálat nélkül támadom majd meg a kollégiumot. Hátha nincs kiírva angolul az állomás és akkor megvan az első kihívás. :)) Igyekszem sok fotót és videót készíteni, amit majd valamilyen formában (valószínűleg youtube) megosztok Veletek.
10, 9, 8...
Idáig nem volt időm gondolkodni azon, hogy mire is vállalkoztam, most azonban rájöttem, hogy a pénteki repülés igencsak közel van már, Japán meg nincs. :)) Újabb információhalmaz zúdult rám realistább kinn élő magyarok tömegétől, van mire felkészülni (bogarak, óriáscsótányok, nap, földrengésszezon jön stb). :) A japán vadnyárba fogok leszállni, szombaton azt jelzik, hogy felhős idő lesz, azaz mindössze 35C fogad Tokióban. Hogy gyorsan felvegyem a kapcsolatot a helyiekkel, fogadó szolgálat nélkül támadom majd meg a kollégiumot. Hátha nincs kiírva angolul az állomás és akkor megvan az első kihívás. :)) Igyekszem sok fotót és videót készíteni, amit majd valamilyen formában (valószínűleg youtube) megosztok Veletek.
10, 9, 8...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)